1956 méltósága

Hetven évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc után egyre aktuálisabb teendő visszaadni az emlékezés méltóságát azoknak, akik annak valódi erejét adták: a pesti srácoknak, akik életüket kockáztatva szálltak szembe a szovjet túlerővel, és Mindszenty József bíborosnak, Magyarország hercegprímásának, aki a nemzet egyik legfőbb erkölcsi tekintélyeként állt ki a szabadság és a nemzeti önrendelkezés mellett.

1956 nem értelmezhető pusztán politikai alkuk és ideológiai törekvések történeteként. A forradalom lelke az a magyar nép volt, amely nemet mondott a diktatúrára. A pesti srácok bátorsága és Mindszenty megtörhetetlen tartása ugyanannak a nemzeti helytállásnak két egybecsengő megnyilvánulása.

Különös történelmi egybeesés, hogy a népfölkelés éppen Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulóján, 1956. október 23-án tört ki. A nándorfehérvári diadal egyik szellemi vezéralakjának emléke és a pesti szabadságharcosok helytállása így szimbolikusan is összekapcsolódik.

1956 emlékét a mindenkori korszellemhez igazodó emlékezetpolitika át- és átkeretezni próbálja, ami azzal jár, hogy a szabadságharc valódi hőseit háttérbe szorítják. A történelmi igazság azonban nem aktuális politikai igények függvénye, értelemszerűen csak addig, amíg van, aki az igazságot kimondja.

1956 elsősorban azoké, akik vállalták érte az áldozatot. Az ő méltóságuk megőrzése a mi felelősségünk.

Dicsőség a pesti srácoknak!

JOGAR Alapítvány – 2026. október 23.