Gótikus katedrálisaink öröksége nem csak építészet és történelem
Konferencia a szakrális kultúra lehetőségeiről
A Szent Margit Gimnázium előadóterme zsúfolásig megtelt, hogy meghallgathassa a felvidéki gótikus templomok üzenetéről szóló konferencia neves előadóit, akik ezúttal a tudományterületek legszélesebb körét képviselték. A legerősebb mondatokat Bogár László közgazdász-egyetemi tanártól hallhatták az érdeklődők, aki szerint a szakrális kultúra lehetőségeit egy szuperstruktúra jelöli ki, és bár 600 év után véget érni látszik a deszakrális nyugat uralma, a jövő kérdése mégis teljes mértékben bizonytalan.
2024. február 8-án, csütörtökön „Mit adott a magyar középkor a világnak?” címmel rendezett konferenciát a Jogar Alapítvány a budapesti Szent Margit Gimnázium Apor Vilmos-termében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával. A teltházas érdeklődés által figyelemmel kísért tanácskozás a Felvidék gótikus épített örökségén keresztül kereste a válaszokat a korunk identitásválságával is összefüggő kérdésekre.
Hajagos Csaba történész-muzeológus, a konferencia levezető elnöke elsőként Bogár Lászlót kérte fel előadásának megtartására. A közgazdász, egyetemi oktató szellemtörténeti oldalról közelítette meg azt az örökséget, amelyet a felvidéki magyar gótikus katedrálisok képében őrzünk. A középkori magyar állam szakrális küldetéséről beszélt, külön kitérve az ősi kultúra Európájának esélyeire a Hunyadi-kortól egészen napjainkig. A népszerű előadó az európai civilizáció történetét elemezve kijelentette, nagyon kényes kérdés, hogy a középkor végén a szakralitás hogyan szenvedhetett vereséget ott, ahol eredetileg az isteni szervezőerő uralkodott.
Arra a kérdésre, hogy miként ment végbe ez az átfordulás, a deszakrális erőt jelölte meg mozgatórugóként, amely teljes mértékben szembe megy az élet szakrális kultúrájával. „Szétveri az emberi létezés külső és belső, lelki, erkölcsi, szellemi természetét” – mondta. Bár kész válasz erre nincsen, de apró mozaikdarabonként össze tudjuk rakni, hogy ez az erő miként hatalmasodott el. Bogár László élesen szembeállította a gótikát a reneszánsszal, amely szerinte csapda volt. „Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének csodálatos alkotások abból a korszakból, de ezek sajnos mégiscsak hozzájárultak a pusztító következményekhez” – jelentette ki.
Bogár László kiemelte: a szakrális kultúra küzdelmének Magyarországon szimbólumává vált a Hunyadi család, és különösen Hunyadi János. „Ő volt az egyetlen, aki hajszál pontosan látta a csapdát, a kialakuló globális kapitalizmus kibontakozását, amely a szakrális kultúra helyébe lép” – mondta. A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy levéltári adatok szerint V. Károly császárt és Szulejmánt a háttérből ugyanaz a történelmi erő mozgatta és finanszírozta, és szerinte az sem a véletlen műve, hogy éppen Magyarország, vagyis a Szent Korona országa lett a két birodalom közötti tektonikus összecsapás áldozata.
A közgazdász előadása végén a jelen összefüggéseire is kitért. Szerinte a szakrális kultúra lehetőségeit egy szuperstruktúra jelöli ki, de ez nem jelenti azt, hogy az egyéni cselekvés hatástalan lenne. Az amerikai birodalom száz éve eltelt, a hübrisz legyalulja szellemi értelemben, és ezzel együtt 600 év után véget érni látszik a deszakrális nyugat uralma is. A jövő kérdése ugyanakkor teljes mértékben nyitott, a bizonytalanság rendkívüli – zárta gondolatait Bogár László, „derűs pesszimizmust” kívánva közönségének.
A Felvidék gótikus öröksége ma már a közoktatás tananyagát képezi, erről Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke és egyúttal a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa beszélt. Az elnök elmondta, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a nagy építészeti stílusokkal ma már magyar példákon keresztül ismerkednek meg a diákok, például a gótikát a kassai Szent Erzsébet-dómmal szemléltetik. A tankönyvekben más felvidéki városok is megjelennek a fotókon, így Pozsony, Lőcse, Bártfa és Kakaslomnic.
Nánay Mihály kiemelte: a törökdúlás következtében középkori kulturális örökségünk jórészt a hódoltságtól megkímélt, ma már határon túli területeken maradt fenn, ezért ezeknek a műemlékeknek a szemléltetése különös hangsúlyt kap. Ez az identitás és a nemzeti összetartozás erősítése mellett azért is lényeges, mert nem táplálja a nyugattal szembeni lemaradás téves érzetét. Ez az örökség azonban nemcsak a tankönyvekben jut szerephez, hanem a Határtalanul program keretében is ellátogathatnak ide a magyar diákok, az elnök a pozsonyi dómot hozta fel példaként, amelyet rendszerint felkeres osztályaival.
Nánay Mihály érdekfeszítő helyzetértékelését követően Hajagos Csaba történész, muzeológus, kulturális örökségvédelmi szakértő következett, aki a felvidéki gótika Alföldön éreztetett hatását elemezte a Koháry-örökség tükrében. Értekezésének középpontjában a Kecskemét környéki pusztához tartozó Nyárlőrinc – a kommunista idők előtti nevén Koháryszentlőrinc – katolikus közösségének templomépítése állt. Miután az ősi Árpád-kori istenháza romjai 1896-ban egy nagy viharban ledőltek, a helyi közösség itt tudatosan választott olyan terveket, amelyek megidézik a felvidéki katedrálisok hangulatát. Az új templom végül csak 1938-ban készült el, ám a koháryszentlőrinci hívek ragaszkodása a neogótikához megmutatta, hogy a csúcsíves építészet milyen mélyen beépült a magyar identitásba.
Domonkos László író, újságíró a felvidéki gótika két, talán legfontosabb előfordulási helyét, a történelmi Szepesség és Sáros térségét mutatta be. Előadásának alapjául a két hajdani északi vármegyéről írt kötetei szolgáltak, így a Lengyel-Szepességről szóló Megőrzésre átvéve című könyve, valamint a sárosi magyar leletmentésre vállalkozó Pompeji magyar hamuja. Domonkos László a felvidéki ember jellemzésén keresztül közelített a témához, amihez két neves szerző, Cs. Szabó László és Hamvas Béla gondolatait állította párhuzamba egymással. Az író kiemelte: a felvidéki gótikus katedrálisok öröksége nem csak építészet és történelem, hanem sokkal több annál. A magyarság valójában észak felől kapcsolódott a nyugati kultúrához, így a gótikához is – mondta.
Hajagos Csaba jelezte, hogy a felvidéki történész-doktorandusz, Kiss Máté betegsége miatt sajnos nem tud részt venni a konferencián, így Kontos Gábor helytörténész, publicista előadása zárta a tudományos tanácskozást, aki demográfiai megközelítésben vizsgálta a Felvidék – azon belül is a Szepesség – gótikus városait. Mint ez az előadásból kiderült, a hajdani cipszer városok polgársága döntően német eredetű volt, amely azonban lelkileg közel állt a magyarsághoz, így a századforduló időszakában jelentős magyarosodás volt tapasztalható körükben.
Kontos Gábor szerint a szepesi városok hanyatlása meglepő módon nem Trianonhoz köthető – az elcsatolás ezt a folyamatot „csak” tetézte, Lőcse, Igló vagy éppen Poprád elszlovákosodása már a 18. században megkezdődött. A folyamat fő oka a szász városok gazdaságának hanyatlása, valamint a cipszereket megtizedelő járványok voltak. A szepesi szászok magyar szíve Trianon után is megmaradt, ám a Beneš-dekrétumok következtében ez a 13. században megtelepedett népcsoport végleg történelemmé vált, summázta a helytörténész.
Jogar Alapítvány © 2024. 02.09.